Két hét keresgélés után találtam angoltanulást, ami tizenhat évesen is működik
Pénteken az egész osztály ugyanarról a sorozatról beszélt, és én voltam az, aki csak bólogatott. Feliratosan néztem, mint mindig, és a felénél már azt vettem észre, hogy a képre alig figyelek, mert a betűket olvasom.
Otthon aztán kikapcsoltam a feliratot, hogy megnézzek egy részt anélkül. Nagyjából négy percig bírtam. Utána visszakapcsoltam, és rossz érzésem lett, mert hét éve tanulok angolt az iskolában, és a hetedik évben sem értem meg, mit mond két ember egy kávézóban.
Hétfőn a suliban ugyanez ment tovább. Az angoltanárunk kiosztott egy feladatlapot, én kitöltöttem hibátlanul, mert a nyelvtant tudom, aztán amikor felszólított, hogy mondjak három mondatot a hétvégémről, kiszáradt a szám. Ez a kettősség engem azóta is idegesít.
Aznap este ültem le először komolyan keresgélni.
Beírtam a Google-be, hogy angol nyelvtanfolyam online, végignéztem vagy két tucat oldalt, és a második héten jutottam el a Hollywood Nyelvstúdiók honlapjára. Először el is kattintottam róla, mert nem az volt, amit kerestem, aztán mégis visszamentem.
Náluk ugyanis nem videókat kell végignézni egyedül. A tanulás egyéni, egy tanári csapattal, a nyelvstúdióban, és nem az van, hogy huszonöten ülünk egy teremben, mint az iskolában. Nekem pont ez hiányzott: hogy ne lehessen elbújni a harmadik padsorban.
Amit angol nyelvtanfolyam online kereséssel találtam addig, az szinte mind ugyanaz volt. Egy felület, sok videó, néhány teszt, és senki, aki visszakérdezne. Két ilyet ki is próbáltam ingyenesen, és mindkettőt a negyedik nap után hagytam abba, mert semmi nem történt volna, ha soha többé nem nyitom meg. De itt éreztem, hogy más lesz a dolog.
Az egyik dolog, ami miatt végül szóltam otthon is, az az intenzív képzéseikhez járó gyakorlófelület. Kilencven napig ingyenesen elérhető, és ott otthon is lehet gyakorolni, a stúdiós órák mellé. Én ezt este szoktam megnyitni, amikor már megvan a házi, és nincs kedvem semmi komolyhoz.
A Hollywood Nyelvstúdiók honlapján van egy példa is, ami nekem nagyon ismerős volt. Egy Máté nevű tanulójuk sikeres érettségire készült, havi 16 órával, suli és sport mellett, és 24 hónapot szántak rá. Ez nem egy általános árlista, hanem az ő konkrét számítása, nekem mégis megnyugtató volt látni, hogy nem csak azoknak van programjuk, akik három hónap alatt akarnak mindent.
A tanulóik között egyébként ott vannak az érettségizők és a felvételizők is, tehát nem én lettem volna a kilógó tizenhat éves a felnőttek között. Ez nekem tényleg számított, mert az egyik korábbi tanfolyamon én voltam a legfiatalabb tizenöt évvel, és ott két hónap alatt egy szót sem szóltam.
Ami engem a legjobban meglepett, az a modulzáró vizsga. Minden programrész végén van egy belső vizsga, ami után angol és magyar nyelvű oklevelet állítanak ki. Ez nem állami nyelvvizsga-bizonyítvány, ezt ott is megmondják, viszont van egy pont, ahol kiderül, hogy tényleg haladtam-e. Az iskolában erre a témazáró való, csak azt sosem éreztem magaménak, mert nem én tűztem ki a célt.
A korosztályomban egyébként a legtöbben pontosan ott csúsznak el, ahol én. Mindenki tud nyelvtant, mindenki kitölti a tesztet, és a fele osztálynak leblokkol a hangja, ha meg kell szólalnia. Amikor tavaly nyáron a Balatonon egy holland srác megkérdezte, merre van a busz, hárman álltunk ott, és egyikünk sem mert válaszolni. Aztán hazafelé mindenki tudta, mit kellett volna mondani.
Az első hónapban ez volt a legnehezebb rész. Ott ugyanis muszáj beszélni, és amikor először elakadtam egy egyszerű mondat közepén, nem éreztem jól magam nyilván. Nem lett belőle semmi baj, egyszerűen újrakezdtük, és a harmadik alkalomra észrevettem, hogy már nem gondolkodom azon, hogy hülyeséget mondok-e. Így jött meg a magabiztosság és a rutin is a tudás mellé.
Ha valaki ugyanezzel a kereséssel indul, mint én, érdemes megnéznie, mi van az angol nyelvtanfolyam online találatok mögött, mert nem mindegy, hogy egy videótárat kap az ember vagy egy embert, aki visszakérdez.
Azt a sorozatot különben azóta újranéztem felirat nélkül. Nem értettem meg minden mondatot, de a poénok nagy részén nevettem, és nem olvastam, hanem néztem. A Hollywood Nyelvstúdiók óráira most is hetente kétszer járok, és az idei nyaram első célja az, hogy ha valaki megkérdezi az utcán, merre van a busz, akkor ne a másik kettőre nézzek.