Minden tini azt gondolja, hogy őt senki sem érti meg, és hogy mindenki csak piszkálja. A kamasz kor az egyik legrosszabb időszakok egyike egy gyere életében. Persze ez csak a szülő számára van így, mert a gyerekek nem gondolják ezt így.

A gyerekek

Milyen édesek, és helyesek, mondjuk azt, amikor látunk egy pici helyes copfos kislány, vagy egy cserfes kisgyermeket. Aztán belegondolok, hogy mennyire hálás vagyok, hogy az enyémek már nagyok, és túl vannak a hisztis, a dacos, a kamasz korszakon.

Egyik nap összefutottam egy régi ismerőssel. A lányaink jártak együtt még középiskolába. Örömmel újságolta, mivel régen nem találkoztunk, hogy van unokája, és hogy már másfél éves… Persze szóba kerültek a mi gyerekeink is, hogy kivel mi van… aztán visszatértünk az unoka témához.

Sok mindent mesélt ezzel kapcsolatban, igazán jó fej volt. Elmondta, hogy mennyire szereti, és hogy örül neki, de ki nem találom, hogy mi a legjobb az egészben? Először persze gondolkodtam, és mondtam neki minden félét, amit ilyenkor szoktak, édes, aranyos, babusgatni lehet… aztán nem fejtettem meg végül. Tudod mi volt a válasz rá? Az, hogy az a legjobb az egészben, hogy amikor eljön az este, akkor hazamegy. Elsőre furcsán néztem rá, hogy az előbb még azt mondta, hogy mennyire szereti… most meg azt hogy hazamegy? Aztán kifejtette bővebben, hogy amióta a mieink felnőttek, elszokott attól, hogy ugrálni kelljen, és 24 órán keresztül hallgassa a gyereket, vagy aggódjon.

Bevallom, én még nem vagyok ebben a helyzetben, de ha eljutunk odáig, lehet hogy én is ezt fogom majd mondani, és rám is ugyan ilyen furcsán fognak majd nézni, holott be kell hogy lássam, megértem amit mond, és igaza is lehet. Hiszen amíg a mi gyermekünkről van szó, mi vagyunk érte a felelősek, és nekünk kell őt irányítani, félteni, gondoskodni róla. Az unoka más, hiszen neki van anyja, akik nem mi vagyunk, így ezek a teendők már nem ránk fognak majd hárulni, hanem a gyermekeinkre…