Zsófi

A férjemmel arra már régen rájöttünk, hogy gyerekkel szép az élet, a sógoromék azonban még csak most fognak ebbe belekóstolni, hiszen nemrég született meg a babájuk, Zsófi.

Már három éve házasok, azonban nem akarták elsietni a családalapítást. Mivel még mindketten a húszas éveik végén járnak, nem is késtek le semmiről, éppen ideális korban vannak ahhoz, hogy elinduljanak a szülőség rögös útján.

A sógornőm, Lilla, már a kicsi születése előtt néhány nappal befeküdt a kórházba az orvosa tanácsára, hogyha eljön a nagy pillanat, akkor ne kelljen rohanni és kapkodni, hanem egyből profi kezekben lehessen.

Persze addig Gábor, a sógorom sem csak otthon lógatta a lábát, minden utolsó simítást elvégzett még otthon, hogy a kis csöppség a lehető legjobb helyre érkezzen majd haza.

A babaszoba-projekt

A lakás újonnan berendezett gyerekszobáját az utóbbi években csak tárolóként használták, ezért amikor egyre közeledett a szülés ideje, bele kellett vágni a bababirodalom felújításába is.

Amíg mi Lillával a konyhában teáztunk és az anyaságról beszélgettünk, addig a férjem és a sógorom nekiálltak kifesteni a kislány szobáját, természetesen rózsaszínre. Azt a falat, ami előtt a kiságy áll pedig, apró szívecskékkel is díszítették. Tagadhatatlanul szívderítő látvány volt azt nézni, hogy két felnőtt férfi, apró ecsetekkel szívecskéket pingál egy rózsaszín falra.

Mivel a kisbabák immunrendszere nagyon gyenge még a születésük után, ezért minél jobban óvni kell őket a környezet káros hatásaitól.

Éppen ezért, Gábor, mind aggódó kispapa, arról is gondoskodott, hogy az egész lakás szigetelése korszerű legyen, nehogy véletlenül bárhol is huzat érje a kicsit otthon.

Megértem, hogy aggódnak és szeretnék, ha minden tökéletes lenne, emlékszem, hogy én is ilyen voltam, mielőtt az első gyerekem megszületett.

Az elkészült szoba pedig meseszép lett. Le se lehetne tagadni, hogy egy kislány birodalma az, akit a szülei hercegnői bánásmódban részesítenek majd.

Zsófi első órái és a nosztalgia

Mivel emlékszem, hogy milyen nehéz kezdő anyukának lenni, ezért még a kórházban felajánlottam Lillának, hogyha bármiben segítségre, vagy tanácsra van szüksége, akkor nyugodtan hívjon fel engem, akár még az éjszaka közepén is. Hálás volt nekem ezért, de éppen nem tudott száz százalékosan rám koncentrálni, mert folyton furcsa, görcsös érzést tapasztalt a hasánál. Bizony, miközben beszélgettünk, megindultak a fájásai, ami azt jelentette, hogy hamarosan irány a szülőszoba!

Természetesen egyből felhívtam Gábort, hogy bármit is csinál, hagyjon ott csapot-papot és jöjjön be a feleségéhez, hiszen nemsokára apa lesz, ráadásul azt már a terhesség korai szakaszában megbeszélték, hogy ő is benn szeretne lenni Lillával a szülés alatt.

Szerencsére Gábor gyorsan beért, annak ellenére, hogy éppen a délutáni csúcsforgalom kellős közepén jártunk, ráadásul éppen szakadt is az eső odakinn. Nem ideális ilyenkor rohanni, de ilyenkor muszáj.

Természetesen én is nagyon izgultam, amíg ők benn voltak a szülőszobában, reméltem, hogy minden rendben megy majd és alig vártam, hogy én is megnézhessem a legfiatalabb kis családtagunkat.

Fel-alá sétáltam a váróban, küldtem egy SMS-t a férjemnek, hogy ő is tudja, hogy nemsokára nagybácsi lesz és elnosztalgiázgattam arról, hogy milyen volt, mikor az én gyerekeim születtek. Olyan puhák, picik és gyönyörűek voltak… Még egy könnycseppet is elmorzsoltam az emlékekre gondolva, mikor arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom.

Úgy tűnik, hogy működik köztünk a telepátia, mivel éppen pont a lányom telefonált. Mivel éppen a kamaszkor sűrűjében jár, szinte csodaszámba mennek azok a pillanatok, amikor önszántából beszélgetést kezdeményez velem. Azért hívott, mert hallotta az apjától, hogy Lilla éppen szül és legalább ezerszer megkért rá, hogy amint megnézem a kisbabát fotózzam le, mert ő is látni szeretné.

Megígértem neki, hogy így lesz, utána pedig sietek haza, az én drága „kisbabáimhoz” és jól megölelgetem őket. Ez persze már kevésbé tetszett neki, közölte velem, hogy ő már felnőtt nő, nem pedig egy kisbaba, az ölelésre pedig majd még visszatérünk.

Két órányi várakozás után Gábor jött ki a folyosóra és közölte az örömhírt, miszerint Zsófi 3200 grammal és 51 centivel, makk egészségesen megszületett, Lilla pedig, a körülményekhez képest, szintén nagyon jól van és boldog.

Kicsivel később a csöppséget is megnézhettem, igazi kis tünemény, kék szeme és pihés barna hajacskája van. Kicsit emlékeztetett a lányomra, aki szintén hajas baba volt.