A sztori ott kezdődik, hogy a lányom kamasz lett. És mint minden kamasz, ő is tökéletesen művel azt, hogy fejébe vesz dolgokat, amikből aztán egyáltalán nem enged. Az ő hobbija, amit különös passzióval űz, a különböző használhatatlan dolgok gyűjtése. Van szalvéta gyűjteménye, táska gyűjteménye, plüssmaci gyűjteménye, kő gyűjteménye, gyűrű gyűjteménye, kitűző gyűjteménye, és ahogy fogalmazni szokott, gyűjtemény gyűjteményi is.

Egy idő után kezdtük megelégelni, mármint én meg az apja, hogy folyamatosan finanszírozzuk a gyűjtemény gyűjteményének a bővítését. És ezért rávettük, hogy vállaljon diákmunkát. Elég nagy már hozzá, nem baj, ha kiveszi a részét a dologból. Nem nagy feladatokat kell csinálnia, kutyasétáltatás, pakolás mindenféle rendezvényen, esetleg dobozolás, ami épp jön. Mindenféle alkalmi munka. Persze nem mindig lelkesedik érte, jobb lenne csak úgy pihenni, de mit lehet tenni? A gyűjtemények garmada nem nő csak úgy magától. Az persze nem motiválja hogy én ennyi idősen gyárban dolgoztam szalag mellett. Persze, meg tudom érteni. Az ő korában én is nyavalyogtam, és nem vettem tudomásul hogy az én anyukám pedig bezzeg kukoricát címerezett.

Ezzel megoldottnak tekintettük a problémát egy jó darabig. A lányunk megtanulja értékelni a pénzt, hiszen ő keresi, van is motivációja rá, és meg is veheti a legújabb madaras kitűzőt a legújabb kollekcióból. De előbb utóbb szembejött egy még nagyobb probléma. Nevesül az, hogy amíg a gyűjteménye egyre nő, a szobája ugyanakkora marad. És a legújabb, nagy párna kollekciójának már igazán nincs hely.

Ezen persze nagyot veszekedtünk. Hogy ne szórja szét a kacatjait a lakás különböző pontjain. Mert valahol nekünk is élnünk kell. Erre ő hogy ezek nem kacatok, és miért nem látom hogy neki ez mennyire fontos. A baj ezzel az, hogy igenis láttam, hogy mennyire fontos neki a dolog. Az anyám sokat viccel azzal, hogy lám, a kacatgyűjtő génemet sikerült továbbadni.

Mondtam a férjemnek, hogy hát ez bizony nem maradhat így tovább. Valamit lépni kell, mégpedig az előtt, mielőtt az egész ház egy nagy halom gyűjtemény lesz. És úgy tűnt, hogy meg is van a megoldás. Ugyanis a férjem munkahelye most ruházott be egy polcrendszerre, ami olcsó és strapabíró. És bár ők iratrendezésre használják, minden bizonnyal gyűjtemény tartónak is tökéletes lehet.

Salgó polcnak hívják a dolgot, és tökéletesen megfelel minden elvárásnak. Először is, olcsó, mivel csavarmentes kivitelről van szó. Aztán nagyon jó teherbíró képessége van. Az egész EU-ban elterjedt a márka, mindenhol használják műhelyektől kezdve a nagy raktárakig.

Egyszerű összeszerelni. Semmilyen ördöngösség nincs benne, és még speciális eszközt sem igényel. A kép alapján pik pakk meglesz. Ha pedig mégis elakadnánk, kérhetünk szakember segítséget.

Az állvány mérete választható 2 métertől 5 méterig. A polcok állíthatóak 33 mm-ként, így biztos hogy minden elfér. Horganyzott acélból készül, tehát mindent elbír. A minőség is nagyon jó, ha veszünk egy ilyen Salgó polcot, biztos hogy nem kell a következő 20 évben lecserélni. Ezt bizonyítja a TÜV és ISO minősítés is, amivel a Salgó polc rendelkezik. A gyártó még garanciát is vállal.

Meg is van a megoldás! A Salgó polc! A garázsra amúgy is ráfér egy kis rendszerezés. Veszünk egy ilyen polc rendszert, néhány ikeás dobozt, és kiköltöztetjük a gyűjteményeket a garázsba. Így mi is jól járunk, mert sokkal rendezettebb lesz minden, és a lányunk is örülni fog. Arra gondoltunk, hogy a születésnapjára állunk elő az ötlettel, úgyis mindjárt itt van.

Így is történt. Elmondtuk neki hogy mit tervezünk, és nagyon belelkesedett. Mert a dolgok gyűjtésénél csak a rendezgetésüket szerette jobban. Meg is rendeltük a polcokat erről a weboldalról: Salgó polc. Kiszállították 2 nap alatt. Az összerakás tényleg rendkívül egyszerű volt, pikk-pakk megvoltunk vele. Nem úgy a renddel, meg azzal, hogy minden a helyére kerüljön. De egy hétvége alatt azért csak összehoztuk ezt is. A lányom örült hogy megtarthatja a kacatjait… bocsánat, a gyűjteményeit. Mi meg örültünk hogy boldog, na meg annak is, hogy végre valami rend jellegű lett a szobájában. A garázsban pedig igazán van hely. Az én régi holmijaim is felkerültek az új Salgó polcunkra, meg az összes szerszám, háztartási kellék, kinőtt ruha, téli cipő.

Nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel, mert mindent felpakoltunk amit akartunk, és még maradt is hely. Bár nem ringattam magam abba a téves elképzelésbe, hogy az üres polcok sokáig üresek maradnak… Mert mi ilyenek vagyunk. Lehet hogy tényleg genetika. Megtartunk minden kacatot.