Barátnőimmel gyakran böngésszük a netet különböző termékek miatt. Az osztályban legutóbb a sálak voltak terítéken, most viszont a legnagyobb menőség az ékszeres oldalak után való kutatás.

Ha valaki rendel valamilyen szép holmit a netről, abból rögtön király arc lesz, legalább kettővel fentebb kerül az iskolai ranglétrán. Az én legjobb barátnőm így lett menő arc, talált egy ékszershopot, ahol gyönyörű swarovski nyakláncokat, karkötőket, gyűrűket rendelhet az ember. Ráadásul a bolt felülete is nagyon könnyen kezelhető, egy általános iskolás is eligazodik rajta gyorsan, ahogyan nekünk is sikerült.

Anyu persze nem támogatta az ötletet túlzottan, szerinte ekkora gyerekek ne hordjanak ennyi ékszert… de én rendeltem mégis házhoz szállítással, fizetéssel egy nyakláncot sunyiban. Kicsit féltem, hogy mi lesz, mert nem kértem az engedélyét, biztos lévén a nemleges válaszban és az elutasításban. Még apunak sem szóltam, pedig ő aztán nagyon segítőkész szokott lenni az anyai szigorral szemben, mert az ő anyukája is ilyen vaskalapos volt.

Apukám klasszika-filológusként gyakran idézgeti Terentiust, aki a Testvérek című komédiájának első felvonásában Micio szájába adja a jó nevelés kulcsát: mindent megadni és mindent elnézni. Micio karaktere ugyanis abban bízik, hogy ilyen hozzáállással a gyermek viszont fogja őt szeretni, ugyanolyan nemű szeretettel. Anya ezzel nem annyira ért egyet, szerinte szankcionálás hiányában a gyerek elburjánzik és szörnyen kezelhetetlen lesz. Ezzel kapcsolatos parázs vitáikat négy éves korom óta hallgathatom…

Mindenesetre az ékszert, a csepp alakú zöld kristályos nyakláncot megrendeltem, és izgatottan vártam az iskolában, alig tudtam aludni éjszakánként saját élénkségemtől. Anyu és apu persze nem értették, miért lettem sajtkukac, de elkönyvelték kamaszkori hullámvölgynek.

Zsófival, a barátnőmmel zizegve beszélgettünk arról, milyen csodálatos ékszerek vannak az ékszershopban. Zöld, piros, arany, ezüst – csillognak, úgy törik meg rajtuk a fény, hogy sírva lehetne fakadni a szépségtől. Klárának, az osztály legnépszerűbb csajának egy szív alakú gyémánt nyakláncot rendelt az anyukája (mert az ő szüleinek semmi gondja nem volt az ilyesfajta csecsebecsékkel…), nagyon jól állt neki, illett a bőre meg a szeme színéhez, ráadásul akármilyen ruhát vett fel hozzá, mindennel összepasszolt! Klára elég sokat dicsekedett is vele, de hát az egy másik kérdés, hogy a nyaklánc gazdája milyen…

Néhány nappal a rendelésem leadása után, anyukám fenyegető üzenetet küldött a délutáni óráim egyikén: „ha hazajöttél, beszélnünk kell.”

Siettem is haza tesi után rögtön, és természetesen tisztában voltam az üzenetet kiváltó okkal: biztosan megérkezett a nyaklánc! Félig az új, gyönyörű holmimtól izgatottan, félig anyukám haragjától félve loholtam a kis utcákon.

Amikor hazaértem, láttam, hogy szüleim megfosztottak az ékszer kibontásának örömétől: a gyönyörű, csepp alakú nyaklánc már kicsomagolva hevert az asztalon. Anyukám szigorú arccal toporgott mellette, míg apa már valami könyvet olvasott az asztal mellett, nem kívánt belefolyni kettőnk vitájába.

Jól megszidtak. Anya azt mondta, átvette és megvette az ékszert, mert nagyon jó áron rendeltem, ráadásul nagyon minőségi holmit is, de az nem állapot, hogy így játszom a pénzükkel, és hogy elhallgattam egy ilyen anyagi döntést. A saját zsebpénzem költésébe ők nem szólnak bele, akkor én se generáljak botrányt, ha akarok valamit, dolgozzak meg érte… órákig hallgathattam.

Apukám sem védett meg, és Micio monológjában amúgy is az szerepel, hogy azt azért mégsem szabad hagyni, hogy a gyerek elhallgasson dolgokat…

Anya azzal büntetett, hogy a nyakláncot, amit rendeltem, rettenetesen sokszor viselte, szinte a hét minden napján. Aztán rájöttem, hogy legnagyobb részben nem a büntetésem volt a célja ezzel, egyszerűen csak tényleg nagyon tetszett neki ez az ékszer.

Kitaláltam, hogy azzal engesztelem ki, hogy rendelek neki egy gyűrűt is a zsebpénzemből. Mikor megérkezett a futár, gyorsan kiszaladtam érte, kifizettem, majd bűnbánó arccal anyukám elé álltam a gyűrűvel. Mondtam neki, hogy hetek óta erre spórolok a zsebpénzemből, ezzel esedezem a bocsánatáért. Persze meg is bocsátott nekem egyből.
Azóta együtt rendelünk az ékszershopból, mert a mama is belátta, hogy ilyen szép és minőségi holmikat nem találunk másutt ilyen jó árban…